Nem írtam semmit. Volt mit pedig. Nem találom magam. Napok óta semmi blogolás...
hát még ilyet...
Tanulok. Belefeledkezem az ember teremtésbe, és hogy a sejtnélküli prokarióták csakis baktériumok lehetnek. Mosolygok egyet magamban, hogy hogyan keveredhettem ilyen helyzetbe.
Nem tudok átkapcsolni suli-üzemmódba. A lelkemben még bőven nyár van.
Másrészt pedig elment a blogírástól a kedvem, mikor a számítástechnika tanárbácsim kifejtette, hogy ez semmire se jó és konkrétan értelmét vesztett agyhalottság.
•Most ismét az jön, hogy próbálom az emlékeket visszapörgetni úgy jó 1-2-3 héttel ezelőttre. Majsanapok. Indul a bakterház. Iskola... Szüreti feszt. Andrisnál alvás. Tanulás. Iskola...Borús időszak. Sírás. Sírás. Elkeseredettség. Öleléshiány. Betegség. Csalódottság. Félelem...Megalkuvás. Megértés. Megbocsájtás. Imádat. 5. hónap...és tanulás.
Próbálom összeszedni magam és a jövőben visszatérni ahhoz az énemhez, mikor még boldogságot jelentett egy jópofa bejegyzést írni. Akár olvassák. Akár nem.
2 megjegyzés:
najó
kurvára ne érdekeljen hogy a Keller mit mond a blogolásról, mert ilyen téren bekaphatja. nem akarom oltani, de néha elég gáz amit művel... nem kell ám neki hinni....
(azt kellett beírnom szóellenőrzésnél hogy CONIN xD )
:D hmmm
Elég érdekes egy emberke:D (reméljük nem olvassa a blogomat xD) mindig úgy néz ki, mint aki megijedt valamitől. Maci, sárgapizsama, mókuscsalád meg hasonlók... xD
Megjegyzés küldése