vasárnap, szeptember 27, 2009

Pannus, úgy véli, összeszedte magát.

...................................................
Csókoltatok mindenkit, meglátásaim és terveim szerint egy normális bejegyzés lesz itt alább olvasható. :)

A kezdeti stresszes rohanás és megfelelni akarás úgy tűnik, alábbhagyott. Remélem.
Szeptember 1-je óta többször felmerült bennem az a belül szívszaggató kérdés, hogy akartam-e ezt egyáltalán. Mármint a Bibót. Erre pont igaz az a sor, hogy "Szeretlek is, meg nem is..."
Nagyon imádom ezt a sulit. A tanárok jófejek (máramelyik, szerencsére a többségre igaz), az órák izgalmasnak mondhatók. A dolgozatok szempontjából is. Egy hét alatt ennyi dolgozatot még nem írtam, mint a múlt héten.
A buszozáshoz egész hozzászoktam, bár nyáron edzettem is rá egy kicsit. A kezdeti apróbb rosszullétek után már szinte otthon érzem magam a zötyis négykerekűn xD
Az összes tantárgy közül talán a némettel van a legtöbb bibi. Túl sok óra, túl sok szigor...túl sok német. Egyszerűen megfájdul a fejem, ha német beszédet hallok. Lassan ott tartok, ha mégegy mondatot hallok, akkor ájultan visz el a mentő a kórházba...még jó, hogy nincs messze.
Német cserediákot nem fogadhatok. Pedig nagyon jót tenne mások véleménye szerint. Nem szabad, válság van. Nincs apelláta.
Időm az annyi van mint a tenger. Csokievésre is alig tudok egykis szünetet tartani. És ez felháborító.
Nemsokára gólyabál, nemtartunk sehol:D DE még akkoris megvan a b) tervem. Megy a zene, beállunk középre és egyszerre fejrázás oldalra, mint a Diszkópatkányokba xD de az csak akkor lenne poén, ha a zene is stimmelne, nem a Right round lenne...
Tegnap voltunk anyuval Szegeden nagybevásárlást tartani. Este pedig újból előadtuk az Indul a bakterházat.
Andrissal nem tudtunk találkozni, mert Pesten volt koncerten:/ ...borzasztóan hiányzik.
Most pedig tanulnom kéne, ha lenne rá lelki erőm és elszántságom, amit az elkövetkezendő pár órában elő kéne ásnom valahonnan onnan belülről, a sötétből.

Nincsenek megjegyzések: