Folyamatosan mondogatom magamban, hogy menni fog, megcsinálom.
Néha bejön, néha nem. Mostanában az utóbbi...
Egyre szétszortabb vagyok. Hazaérve az iskolából rögtön nekiesek a hűtőnek, mert a menzán nem lehet jól lakni. Vagy másik variáció, hogy elrontod ott valami behatárolhatatlan dologgal a gyomrodat, és két napig egy árva falatot sem eszel. Mikor megtelt a pocim, elkezdek tanulgatni a következő napra, általában szépen sorjában. Egyszercsak azon kapom magam, hogy már megint 7 óra van...és még sehol sem járok. Ez aggasztó, főleg hogy az elmúlt években nemigazán volt rám jellemző a hosszú ideig tanulás. Naponta átlagosan fél-háromnegyed órát időztem rajta. Változnak az idők...
Amihez még nem tudtam hozzászokni, illetve eléggé kitapasztalni, az egyes tanárok elvárásai. Németből legutóbb 64 kifejezést és szót kellett megtanulni, többes számmal, vonzattal együtt. Igazából 5-ös lett. Nem tudom, hogyan. És kijelenthetem (sajnos ide nem illik az, hogy büszkén...), megkaptam életem legelső 2-esét. Kémiából. Tapsoljuk meg pannust! -az a helyzet, hogy nagy szemétség volt, mivel beismerem, hogy volt benne sok hiba, de ami jó volt, arra nuku pontot kaptam. Persze, megértem. Egy ponttal több, 3-as, azt meg a naplóban is ki kellett volna javítani:)
Az osztálytánc szépen lassan kezd összeállni a jövő heti gólyabálra. Jóóó lesz:D úgy tűnik.
Jah igen...és múlt héten kifelejtettem valamit. Mikor jöttem haza, a sétáló utcán egy apuka ment biciklivel, mellette a kisfia. Nagy "nínózás", szembe állt a ház előtt egy mentő:
Pápá!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése