kedd, október 20, 2009

Imádom:)

Ez hihetetlen...
Reggel mikor leszállok a buszról, közelít felém egy nagy csokor virággal, fülig érő szájjal. Szóhoz sem jutok. Kapkodom a levegőt. Végtére is...tegnap volt a 6. hónap. Elkésett. Stílusos:P Megszoktuk. Legalább gondolt rám. Átnyújtja, valami érdekes kísérő szöveggel, hogy "6 hónapos kitartó munkájáért" ...jót derülök rajta. Utána azon töröm a fejem, hová rakom én ezt egész nap? -Van üveg. -Jó. Mindenre gondolt.
Belépek a terembe, átnyújta az üveget. Átsuhanok vele fél iskolán egészen a mosdóig, megtöltöm vízzel. Visszarohanok, beleteszem a virágot. Közben végig velem van. Az osztályban nagy a csend. Elköszönök tőle, mert órája lesz. Megölelem még utoljára. Kimegy. Továbbra is hatalmas szótlanság uralkodik, még egy hang meg nem töri a csendet. "Boldog Szülinapot!" Mosoly fog el és beavatom, hogy nincs semmiféle születésnap. Ezt a nap folyamán nem egyszer kellett elismételnem:)
A nap végén újra találkoztunk. Ekkor meg csokit adott. Sohasem értem meg, miért nem egyszerre adja oda a dolgokat. Vagy ha igen, akkor is miért az utolsó pillanatban. Elfelejti? Fél? Talán. De mitől?:D Fogalmam sincs.
Nem tudtam mit kezdjek vele...nem kellett volna. De nagyon örültem:) Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hogy én nem adtam semmit. Csak egy hatalmas puszit. Azt mondta, neki nem kell több. Nekem sem:)

2 megjegyzés:

Coni írta...

jaj Pancs gratulálok :)) a kitartó munkáért :DDD

eper.panni írta...

:) hát köszönöm.