Édes halál

Ha majd egyszer meghalok, semmi egyebet nem fogok tenni, mint füvet szívni, nyitok egy kávézót a túlparton, hogy bevárjam a barátaimat, erdőkben fogok táncolni a fák zenéjére, meghallgatom a lepkék fecsegését, nézem a pókháló szövődését, meg hogy hogyan bukkannak elő a szirmok a bimbókból, szeretni fogom a csillagokat, angyalok dalára tombolok, és zenélek, zenélek, zenélek, soha többé ilyesmit, hogy hegedű, nem veszek a kezembe. Nem fogok azzal foglalkozni, mi a feladatom, miből élek meg, ki utál éppen, ki akar elfelejteni, igenis ott leszek mindenkinek az álmában, és beszélgetni fogok az emberekkel, illetve leginkább hallgatni őket, akkora türelemmel, ami csak a birkáknak van. Békésen fogok legelészni a kenderültetvényen, ígérem.