Az sem jó, mikor már ennyire magamba sulykolom, hogy írni márpedig kötelező. Mostanában több a kép és elenyésző mennyiségű kulturáltnak mondható gondolat.
De könyörgöm. Voltál már szerelmes?
...én nem tudom. Azt hiszem igen. Érezted már úgy magad, mint mikor kitárod két kezed a hatalmas kék ég felé és csak pörögsz, pörögsz esztelenül? Korlátod szab neked a szárnyak hiánya, mégis a repüléshez hasonlatos érzés-sorozatot tapasztalsz hidegrázta bőrödön. Aztán ott vannak különféle veszélyek, mint például hogy felbuksz a saját virgácsaidban. Vagy olyan gyorsan pörögsz hogy gödröt ásol magadnak. Vagy sírt. Vagy hogy közelebbi kontaktust létesítesz a WC-csészével - feltéve ha odaérsz, és nem vágódsz el a nagy szédülés következtében a letaposott gyepen.
Azt hiszem ez a szerelem. Mikor már annyira jó, hogy hánynom kell tőle.
(Rímeket , tömérdek mosolyt és cigánykereket - kizárólag szoknyában!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése