Ecsetet a kézbe! - újra

Bár az utóbbi pár hétben megtagadtam bármiféle alkotást ingadozó kedély- és lelkiállapotom miatt, ez csaknem kötelező volt és nem hagyhattam ki! 

Tavaly Erdélyben jártam és idén tavasszal az ottani testvériskolánkból látogatott el hozzánk néhány kreatív diák. 4 db 50x70-es vászonra alkottunk közösen egy képet, amely a halasi Semmelweis Kórház röntgenezője felé vezető folyosójának hatalmas (eddig) üres falfelületét díszíti ezután.

Persze próbáltam részt venni közben az órákon egyetlen érettségizős nagy szamárként, de egyszerre a kettőt nem lehet igazán, így az alkotásnak adtam inkább magam. A többiek körbejárták a várost, fotóztak, vázolgattak és én ezt a sok mindenséget gyúrtam össze egy képpé. A technika elsajátításában Sáli Levente, helyi festőművész segített nekünk, mint akril-mester, de ebben is van már egy kis gyakorlatom, szerencsére,  azt leszámítva, hogy az alkotás végére ismét több festék volt a kezemen és a ruhámon, mint magán a festményen. A festés már többé-kevésbé közös munka, maradjunk annyiban, hogy engem nem igazán lehetett kirobbantani a kép mellől :)

(...és eközben megtudtam, hogy 90%-os lett a matek próbaérettségim. Bibibi :D)