Blogolok, tehát vagyok

- még ha felháborító időközönként is.

Egy nap választ el attól, hogy elmondhassam én is, túl vagyok az első vizsgaidőszakomon.

Igen, még holnap, az utolsó napon is van vizsgám (nem, nem jellemző rám kicsit sem..)

Ha úgy vesszük, méltóan vettem az akadályokat ahhoz képest, hogy valami olyanba feccölöm az összes energiám, időm és lelkem, ami egyre kevésbé köt le.

Ahogy azt vártam, az első két 5-ösöm után, amit főleg logikán alapuló, gyakorlati, érdekes tárgyak voltak, a seggelős száraz részeknél épp, hogy csak átvergődtem valahogy. 

Én komolyan, tényleg próbáltam megszeretni ezt az egészet (nem, nem magyarázkodom tovább.)

Van az úgy, hogy az ember nem rögtön a jó útra tér, de bele kell ugrania ahhoz valami teljesen másba, hogy erre rájöjjön. Könyörgöm, nem kell sajnálni, se nem világmegváltó tanácsokkal ellátni, tudom én mit akarok, csak mégse. Azt tudom csak, hogy meg fogom találni azt, amiben kiteljesedhetek, ami miatt szívesen éjszakázom és vedelem a kávét, de ez jelen esetemben nem a plazmodezmák szerepe az apoplasztikus és szimplasztikus transzportban...(elnézést attól, aki ennek olvasásától is netalántán gyönyört érez)

Na de jöjjön pár vidámabb dolog is, nem siránkozni tévedtem ide!
Kedden megszületett bátyám kisfia, keresztbubusom Czikkely Zalán András! :) Gyönyörű kisbaba, mosolygós, szépszemű, de a legfontosabb, hogy majd' kicsattan az egészségtől :)

Meli, akiről már korábban is írtam, megkért, hogy segítsek be neki egy fotózáshoz és úgy alakult, hogy egy modell is lettem (vagy kettő.) Mire nem jó a csokipapír meg a gyűjtögető életmódom - ugye!

puszilok mindenkit! :)
(és üzenem az otthoniaknak, hogy
1 hónap után szombaton végre hazatérek!)