Valamikor, valahogy, a két világunk újra eggyé válik majd...

Későn fog rádöbbenni, hogy mégis volt egy lány, ki hibái ellenére eszméletlenül tudta szeretni... /vagy nem/... Nem fogok bocsánatot kérni azért, hogy nem az vagyok, akit te akarsz.. mert tudom, hogy valaki valahol vár rám, aki önmagamért fog szeretni.

Szétszakítasz...

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani.

Vége...

Nekem pepsi, neki coca
Nekem cipő, neki csuka
Neki ha felszed, nekem ha lead
Nekem a gyros, neki a kebab

Nekem jéggel, neki jäger
Neki tonic, nekem nem kell
Nekem ha józan, neki ha részeg
Neki ha lassan, nekem ha szétszed

Nekem búza, neki barna
Neki jóga, nekem torna
Nekem a haja, neki a szemem
Neki ha rám ül, nekem ha fekszem

Neki herba, nekem csalán
Nekem biztos, neki talán
Neki ha kemény, nekem ha puha
Nekem ő mindig, neki én soha...

nemtudom...

Szólsz hozzám, de én már meg se hallak.
Fal van köztünk, de nincsen rajta ablak.
Nem látlak és nem vagy itt, pedig mellettem állsz.
Úgy örülnék egyetlen kis szónak...ez az utolsó éjszaka, és többé nem kel fel a nap,
Mindenki, aki él és mozog most fűbe harap.
Nem hinném, hogy számít, de még van pár perced arra, hogy átgondold mit is akarsz...

kérlek...

*Rajzolj nekem boldogságot, és ne engedd, hogy 

kiradírozzam!!!

- Te hogy gondolod ezt?

Én nagyon bonyolult és problémás csaj vagyok…meg hisztis, féltékeny, és lökött. De nagyon tudok szeretni, és ha valakit szeretek, azt örökké szeretem. Csak van, akinek nem elég, ami én vagyok… de ez van, magamnál nem tudok, és nem is akarok se több, se kevesebb lenni. Én így gondolom, innentől rád van bízva, hogy megéri-e...

Be kell ruháznom egy gumicsizmára

*Végre jó idő lett. Muszáj már 4 napja szüntelenül szakadni az esőnek és eltörni a kedvenc színes esernyőmet?! -hát persze. :(

Bocsánatot kérek a Váci bejegyzés hiánya miatt. Még mindig nincsenek meg a sztárfotók:D én meg anélkül nem akarom nyilvánosságra hozni a történteket:P

Szegedes nyárimunka kétséges, várjuk a fejleményeket. Meghallgatás máj. 22-köv. szombat. És úgy tűnik hazafelé megveszem életem első magassarkúját. Juhú....mi van velem.

Andris most ment haza 2 órája, az eső még mindig esik és irdatlan szél fúj. Azthiszem nem tett jót a buksimnak:(

Délutáni programom:

• •Édes pihenés ebéd után (nagyon jó illatokat érzek már, szóval remélem nem csal az előérzetem és tényleg finom gombás husi lesz:)
• •Német szöveget írni /majd megtanulni/ Sport-címszó alatt (nagyon érdekes lesz) Azthiszem ezzel fogom kezdeni: Szeretem az extrém sportokat, mert közben új embereket ismerhetek meg. A mentősöket, a kórházi alkalmazottakat, a baleseti sebészeket, a gyógytornászokat és a kedves embereket, akik kihívták a mentőt:) Nos, minden esetre a tanárnő csodálkozó arcáért már megérne beleírni.
• •Firkálgatás német szöveg tanulása közben.
• •Rendet rakni a szobámban, bár már ezerszer mondtam anyának: ez nem kupleráj, ez kortársművészet.
• •Egyéb leckék megírása, majd a könyvek/füzetek minél messzebbre való hajításának gyakorlása. Valamit sportoljunk már, ha olyan lelkesen megírtam azt a német tételt.
• •Ábrándozás a nyárról és a kötöttségek nélküli alvásról délig.
• •Ábrándozás arról, hogy végre kisüt a nap és nem zörgeti a redőnyömet a csúnya vihar.
• •Ábrándozás a fogyásról; majd egy tábla csoki eltüntetése.
• •Talán 1-2 Family Guy rész megtekintése /lehet ezúttal anyut is bevonom, mert ő még nemlátott ilyet:O/
• •Még egy kis csoki gyümölcsmajszolás

Bárányfelhő

e e e e e e e e e e e e e

Boldog [*rózsaszín*] 16. születés ☼-ot Orsim! :)

•Ráámélem tetszik a kis [nagy] párna bari:D ekkora méretben még sosem kiviteleztem semmit :)

Láss!

Nyisd ki egy pillanatra a szemed! És ne csak nézz, hanem láss is! Ugye, érzed a két fogalom közti, első hallásra csupán aprócska különbséget!?

Látod az eget? -Látom.- De vajon észre veszed-e a kékben suhanó madarat?

S a kacskaringós, játékos felhőket? A nap melengető, édes sugarait, melyek itt-ott megtörnek egy-egy fa kusza lombján vagy a tó mókás szélborzolta fodrain? Na ugye! Nézz egy kicsit távolabbra! Túl a házakon, a fákon, a városon. Állj meg egy pillanatra! És láss! Hiszen ott van az orrod előtt...ahogyan én is.

Látod, ahogyan mosolygok...de azt tudod, ugyan, hogy miért teszem?

Látod a szemeim vágyakozó, kérlelő tekintetét.

A mozdulatokat, amelyekkel alig észrevehetően, mégis világosan fejezem ki érzelmeimet. Az érintéseket, amelyekkel hozzádérek gyengéden. Látod az arcom. Mit olvasol ki belőle? Látod az egész lényem, a személyiségemet, hallod a hangom, a nevetésem, a dúdolásom...

S látod az arcomon legördülő könnycseppet...tekints magadba! Megtalálod a választ.

(köszi a gyertyatartót:) kifestettem-apró részlet belőle itt oldalt

Vigyél messze május

...vagyis elég, ha csak el innen.

Unom fejem, elégedetlen vagyok mindennel és néha aztkívánom, hogy bárcsak ne is lennék. Persze, nem vagyok mindig ilyen negatív, van mikor alszom is.

Ballagások időszakát éljük, voltam is egyen, elég is volt. Legalább az idő gyönyörű volt és engedélyezte nekem a lenge kék szoknyácskámat:)

Az érettségizőknek szorítok nagyon;)

Nos aztán volt még egy buli is. Hm. Elementünk, táncoltunk, éjfélkor elindultunk haza. Lehet csak szimplán nem sok kedvünk volt hozzá, de valahogy az nem az én estém volt.

Rég beszéltem már az én kis unokaöcsikémről, Barnusról is:D Tegnap itthon voltak, és megengedett 1-2 lesifotót készíteni magáról a kis drága. A poén az volt, hogy még pacsit is tud adni.

Az idő szép, a madarak is csinálják, a lepkék is csinálják, a bogarak is csinálják...és én is akarom, de sajnos nekem nincs szárnyam:( ;)