csütörtök, május 27, 2010

nemtudom...

Szólsz hozzám, de én már meg se hallak.
Fal van köztünk, de nincsen rajta ablak.
Nem látlak és nem vagy itt, pedig mellettem állsz.
Úgy örülnék egyetlen kis szónak...ez az utolsó éjszaka, és többé nem kel fel a nap,
Mindenki, aki él és mozog most fűbe harap.
Nem hinném, hogy számít, de még van pár perced arra, hogy átgondold mit is akarsz...

Nincsenek megjegyzések: