Nyisd ki egy pillanatra a szemed! És ne csak nézz, hanem láss is! Ugye, érzed a két fogalom közti, első hallásra csupán aprócska különbséget!?Látod az eget? -Látom.- De vajon észre veszed-e a kékben suhanó madarat?
S a kacskaringós, játékos felhőket? A nap melengető, édes sugarait, melyek itt-ott megtörnek egy-egy fa kusza lombján vagy a tó mókás szélborzolta fodrain? Na ugye! Nézz egy kicsit távolabbra! Túl a házakon, a fákon, a városon. Állj meg egy pillanatra! És láss! Hiszen ott van az orrod előtt...ahogyan én is.
Látod, ahogyan mosolygok...de azt tudod, ugyan, hogy miért teszem?
Látod a szemeim vágyakozó, kérlelő tekintetét.
A mozdulatokat, amelyekkel alig észrevehetően, mégis világosan fejezem ki érzelmeimet. Az érintéseket, amelyekkel hozzádérek gyengéden. Látod az arcom. Mit olvasol ki belőle? Látod az egész lényem, a személyiségemet, hallod a hangom, a nevetésem, a dúdolásom...
S látod az arcomon legördülő könnycseppet...tekints magadba! Megtalálod a választ.
(köszi a gyertyatartót:) kifestettem-apró részlet belőle itt oldalt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése