Óda a csokoládéhoz.

Ó, te papírba csomagolt, mennyei édes,
Kinek (az ég áldja meg!) mennyisége véges!
De jól jössz te nékem nyomorult napokon,
Mikor semmi sem tör át felettem csapó habokon.
Endorfin-mennyisége megfáradt testemnek
Tőled származik, s vagy öröme estemnek...
S reggelemnek, delemnek vagy délutáni pillanatban.
Hogy mennyit jelentesz nekem, megjelenik e szavakban.

Lehetsz Te fehér, tej, ropogós,
Marcipánnal töltött, ét vagy mogyorós.
Gyereknek vagy szenvedélye, s felnőtt titkos vágya
És hiába nőtt már be a tökfejem lágya,
Hűséges barátom maradsz a végtelenben,
S ha olvadt formában is, ott lapulsz zsebemben.

(irodalom óra utolsó negyed órácskájában született eme magasztos költemény, de versenybe sem szállhat Babar névre hallgató osztálytársam 'Óda az Audi A5-ös kabrióhoz' című költeményével)


és most vissza németet tanulni. csúnya, rosszkislány vagyok. már megint. még mindig.

Karom

...ma is érdemes volt felkelni.
"Most is szeretni vágyott ez a szív csak megrepedt"-megint.megragasztottam. 
Megragasztották.

Üzemzavar

Agy keresése...töltés...töltés..töltés...HIBA! Agy nem található.

Az ellopott 1 óra

Én tényleg, komolyan tanulni akartam abban az egy órában, de mit tegyek, ha egyszer csak eltűnik, elillan, mint huncut a páragőz a langyos félhomályban? Hát én lennék ennek okozója? Akkor itt bizony nyugtathatom zaklatott lelkem, hogy nem, pannus, most nem te vagy a hibás, mindenről a fránya világegyetem tehet.


P.S.: az egyetlen jó dolog, hogy kiesett 1 óra az életemből, hogy én kifejezetten szeretem átállítani a kismillió órámat, még a kis fehér karórámat is, amelyik egyébként csak akkor jár, ha kedveszottyan. Ilyen hangulatfüggő órája nincs senkinek:)

Hát nem unod még?

Tényleg nem? Valóban? Komolyan? Tudod mit? Én sem. Igazából jókat mosolygok rajtad. Köszönöm, hogy feldobod a napomat! Kár, hogy még mindig nem érted. Nem. Tényleg nem. 


Agymenés, szívszakadás, s ugyanez, csak hangszalaggal. Napsütéses tavasz van. Ébredeznek bennem az alvó gondolatok, friss, fiatal, erővel teli vagyok! Éljen a tavasz.

Eper tea felett cukorral vagy mézzel.
Hogy is tudsz létezni? Nem fogom fel ésszel…
Remegő szívem piciny, vézna karjai
Próbálják tekinteted biztos „kézben tartani”.
Lelked apró rezdüléseit megtanulom olvasni e kódon,
S te légy parazita és élősködj rajtam heterotróf módon. :P
/G-nek P-től./

A harisnyás rózsa

VIRUL A SZÍVEM
VIRUL  A   TÁJ
a szoknyám libben
GÖRBÜL A SZÁJ
*(felfele)

Nem kellenek ide már szavak, se jelek

...csak ne lennének közöttünk kilóméterek.

Szívem sütijének legnagyobb csokidarabja

Flakonfiúnak és türcsilánynak ma jónapja volt :)

"Megjött a régen várt tavasz, kezdődhet egy mégújabb szakasz"

Dobál az éj s a labdája vagyok

...ennél nagyobb fejetlenség már csak önmagamban lehet.

Itt benn, kukucs, a sötétben.

...és a héten vége. Azt hiszem. ITT nézheted meg a kiállítást :)

Szerelem szívemet

...a szemed kicsapta a biztosítékot.

Olykor sírni tudnék. És meg is teszem. Örömtől, bánattól; behatárolhatatlan. Beleveszek a részletekbe, holott elsiklok a lényeg felett. Hangod visszhangzik a fülemben. Nem ismersz? Nem ismerlek? Tényleg nem. Vagy annyira jól, hogy úgy tűnik, mégsem. Mintha valahol találkoztunk volna már. Igen, álmomban. Még réges-régen.
Megbolondulok.








Köszönöm a nőnapi virágot! Ilyen szép rózsám még sosem volt. Vigyázni fogok rá, megígérem. Hiszen "felelős vagyok a rózsámért".

Az eltűnt kiállítás és a boldog beteg pannus története

Még mindig makacs, önfejű, másokra nemhallgató, bolygót tévesztett lány.
De én túléltem és átharcoltam a délelőttöt, csak hogy a délutánom jó lehessen. Jó is lett :)
P.S. : érdekes arcom van a vécécsésze fátyolos vizének tükröződésében.

Eközben egyik percről a másikra eltűnt az aulából a kiállításom.
Gondolatok: az első lehetőség, hogy megunták és egy másik lelkes diáktársam kapott lehetőséget képeinek bemutatására. A második, hogy kíváncsi ufok szálltak le egyenesen az iskola tetejére, felszippantották csészealjukba az egész kócerájt, különleges gépezetekkel elemzik, aztán felszeletelik apró darabkákra alátétnek a 98%-os instant zöldkávéjukhoz. És mérges vagyok, mert a képek negyede már nem hozzám tartozik, és félek mit kapok érte. Igen, biztos a második variáció történt.