Még mindig makacs, önfejű, másokra nemhallgató, bolygót tévesztett lány.
De én túléltem és átharcoltam a délelőttöt, csak hogy a délutánom jó lehessen. Jó is lett :)
P.S. : érdekes arcom van a vécécsésze fátyolos vizének tükröződésében.
Eközben egyik percről a másikra eltűnt az aulából a kiállításom.
Gondolatok: az első lehetőség, hogy megunták és egy másik lelkes diáktársam kapott lehetőséget képeinek bemutatására. A második, hogy kíváncsi ufok szálltak le egyenesen az iskola tetejére, felszippantották csészealjukba az egész kócerájt, különleges gépezetekkel elemzik, aztán felszeletelik apró darabkákra alátétnek a 98%-os instant zöldkávéjukhoz. És mérges vagyok, mert a képek negyede már nem hozzám tartozik, és félek mit kapok érte. Igen, biztos a második variáció történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése