Olykor sírni tudnék. És meg is teszem. Örömtől, bánattól; behatárolhatatlan. Beleveszek a részletekbe, holott elsiklok a lényeg felett. Hangod visszhangzik a fülemben. Nem ismersz? Nem ismerlek? Tényleg nem. Vagy annyira jól, hogy úgy tűnik, mégsem. Mintha valahol találkoztunk volna már. Igen, álmomban. Még réges-régen.
Megbolondulok.
Köszönöm a nőnapi virágot! Ilyen szép rózsám még sosem volt. Vigyázni fogok rá, megígérem. Hiszen "felelős vagyok a rózsámért".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése