Én tényleg, komolyan tanulni akartam abban az egy órában, de mit tegyek, ha egyszer csak eltűnik, elillan, mint huncut a páragőz a langyos félhomályban? Hát én lennék ennek okozója? Akkor itt bizony nyugtathatom zaklatott lelkem, hogy nem, pannus, most nem te vagy a hibás, mindenről a fránya világegyetem tehet.
P.S.: az egyetlen jó dolog, hogy kiesett 1 óra az életemből, hogy én kifejezetten szeretem átállítani a kismillió órámat, még a kis fehér karórámat is, amelyik egyébként csak akkor jár, ha kedveszottyan. Ilyen hangulatfüggő órája nincs senkinek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése