Ó, te papírba csomagolt, mennyei édes,
Kinek (az ég áldja meg!) mennyisége véges!
De jól jössz te nékem nyomorult napokon,
Mikor semmi sem tör át felettem csapó habokon.
Endorfin-mennyisége megfáradt testemnek
Tőled származik, s vagy öröme estemnek...
S reggelemnek, delemnek vagy délutáni pillanatban.
Hogy mennyit jelentesz nekem, megjelenik e szavakban.
Lehetsz Te fehér, tej, ropogós,
Marcipánnal töltött, ét vagy mogyorós.
Gyereknek vagy szenvedélye, s felnőtt titkos vágya
És hiába nőtt már be a tökfejem lágya,
Hűséges barátom maradsz a végtelenben,
S ha olvadt formában is, ott lapulsz zsebemben.
(irodalom óra utolsó negyed órácskájában született eme magasztos költemény, de versenybe sem szállhat Babar névre hallgató osztálytársam 'Óda az Audi A5-ös kabrióhoz' című költeményével)
és most vissza németet tanulni. csúnya, rosszkislány vagyok. már megint. még mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése