kedd, július 26, 2011

Nevem napja(i)

Semmi lényegesen maghasogató földből virágkinövős napsugárhajhász örökszomjazó világbareppenős fellegrengető maroknyi apróság nem történt az ég világon. Itt lent viszont, az örök álmodók karbatett keze mellett törökülésbe hajtogatott pereclábainál zajlanak az események. (dőlnek belőlem a költői képek. kérlek, hagyj kibontakozni engem, legalább a mai nap teljességeként!)

Tegnap Fehértón éjszakáztam. Az időjárás nem engedélyezte nekem falatnyi bikinibe csomagolt habtestem a tó vizébe való toccsanását.
Viszont. Rajzoltál már naplementében, a szerelmed mellett, a tó közepéig nyúló mólón lábatlógatva? Én igen. Mesés egy élmény ez. El is raktározom az élménykamrám "legfinomabb lekvárok" feliratú polcán az egyik kis csipkésfedelű befőttesüvegben. Ez nem a megromlandó termékek tárháza. Ezek akkora kellenek, mikor én leszek romlott és penészes.

Van egy barátnőm. Nevezzük F-nek. Fruzsi büszkeségem legnagyobb kicsapongásának élvezője, mert őt tartom most a legügyesebb, legokosabb, legszeretnivalóbb lánykának e csöpp világban. Ősztől a Szegedi Tudományegyetemen élelmiszermérnöknek (vagy mi a szösznek) fog tanulni. Nem értek én még az ilyen szakmai megnevezésekhez. Lövésem sincs, mit tanulhatnak ott. 2m CO-búzadarát hogyan reagáltassunk 4,5m átmérőjű kör-réz-szulfát oldattal? És mi a melléktermék? A bazinagy kérdőjel a kobakomban. Az mindig ott lesz, mint melléktermék.
Szóval Fruzsi nagylány lett. Engem meg itt hagy vergődni az életutam 8 ágának 2. elágazásánál. Átvitt értelemben, természetesen. Ő sosem hagyna cserben. Már csak azért sem, mert most kapott tőlem egy fantasztikus popsitakaró szoknyát, büszkeségem és szeretetem példázataként. Ő meg adott cserébe 2 órányi nevetést. Amit egy fiú barátom, nevezzük E-nek, a 2. emelti ablakom alatt elhaladva is hallott. Endikének jó a füle. Nevezzük ezt éleshallásnak. Vagy nevezzük ezt a kicsapongó, harsány viselkedésemnek.

Nevem napja alkalmából sok szép üzenetet kaptam, ami felettébb jó érzés. Nevezzük ezt boldogságnak.
Bár apának még mindig nem esett le, milyen nap van ma. Ezt csalódottságnak is nevezhetjük.
A káosz, a töprengés, a csokifalás, a holdméretű fenék, a mindig grafitos/festékes kéz, az éles nevetés, az elefántkönnyek neve pedig nem lehet más: P, mint Pannus.

(A mai névnapomat egy széles mosollyal ünneplem, melynek füligérő hossza felszökésének kiindulása ettől a pillanattól számított következő pillanatig terjedve esedékes)

3 megjegyzés:

Coni írta...

kár, hogy popsitakaró :(

:D

eper.panni írta...

Fellibenős ;)
Gratulálok neked is, Concs a felvételihez!:) büszke vagyok Rád! ez a google+-os izéj meg nem funkcionál, azt írja, nem érem el a korhatárt:( miezmár?

Coni írta...

ömm nem tudom, biztos nem korhatáros:O

(egyébkéntnem is baj, ha föllebbenős-ha nem: szeretem én a formás farmernacikat is ;))