Elmaradásom oka

nem más mint lustasággal fűszerezett betáblázottság.
Az előző hétvégén bébicsőszködtem a legédibb kisfiúval széles e világon:)

Mit is akartam mondani?
Majd visszatérek.

Egy régi papírról...

Papír voltam egykor

Üres, fehér, tiszta.

De tátongó lényemet

Az élet teleírta.

Teleírta verssel,

Dallal s némi könnyel:

Hogy ami egyszer elmúlt,

Az többé nem jön el.

Emlékeztet ma is,

Ha néha előveszed.

Mikor mocskos zsebedbe

Belenyúl a kezed…

Ünnepi pillanat.

Kár, nem tudja senki.

Pedig ők tudnának rajtunk

A legtöbbet nevetni.

Nevetni, hogy fáj,

Hogy türelmem véges.

Seb vagyok csupán…

Égess ki, égess!

Ha megtörölted arcod

A gyötört papírkában,

Ne tétovázz sokat,

Égesd ki bátran!

Hisz papír voltam egykor,

Most már bűnös, mintsem tiszta.

De mégsem dob ki. Nem éget el.

A zsebébe tesz vissza…

Mi vagyok, s ami nem

Nem vagyok ilyen (csak a kép alja):

 De legalább tudok ilyet:

És van egy ilyenem:

 És egy ilyenem:

...na és nekem ez tökéletesen tökéletes most.:D

Szíveső, vagy legyen vihar

,,Volnék nyakadra csöppent körtelé,

volnék ruhádba kent hasonlatok,

apró göröngy, ha megbotolsz belé,

kicsiny bogár, ha eltaposgatod."

Február 14: a piros szívecskék, a plüssmacik és a vörös rózsák ünnepe. Nem a kedvenc napom. Ami elsőként eszembe jut róla, az nővéremék házassági évfordulója, utána a giccs. Támadnak ilyenkor a boltokban. Közhely, de én is úgy vélem, nem ez az egy nap az, mikor szeretni vagyunk képesek. Viszont aranyos, az tény.

Hogy ne legyen rajtam egész nap az utálkozás nyoma, sütöttem közel száz csokis szívecskét és annak adtam, akit értem. Gerinek félre tettem azért párat:)

Utca, utca, de nem bánat:D

Egyébként napok óta sem aludni, sem tanulni nem tudok rendesen. Roma muzsikát ordíttatnak az alsószomszédok rendületlen, de már kezd sok lenni. Lehet fel kéne kapni egy rúzsás szoknyát és elragadtatni magam a dallal...

Volt egyszer egy pizsiparti

Már csak 1 nap és ez a kakaóba áztatott, drága kiflivég 19 éves lesz. Biztos nem számoltuk el?:)

Mellesleg

ma azt mondták, így nézek ki:

jó lenne valamit kezdeni a ruhatárammal.

Kísértés

Zuhanás, miben szállni kell
sebesség és égtájak nélkül. 

Ha elolvad a hó, hová lesz a fehér?

A csapból is a hó "folyik", mondhatni zúdul szerteszét. 

Reggel bosszankodva indultam a várhatóan az órával nemtörődő, leginkább szidalmaktól, mintsem meleggel túlfűtött buszomhoz, azon töprengve, hogy a holnapi napot talán ésszerűbb lenne két teniszütő talphoz való erősítésével indítani. A megálló leginkább egy erődhöz hasonlított, mivel tényleg logikus a havat nem arrébb hányni, hanem masszív combig érő  falat emelni a járda peremén és egy kis lukat hagyni neki arra a célra, hogy bebocsátást nyerjek a fagyoskodó várakozók paradicsomába. A kéthetente meghibásodó izé csak nem jött. Már kezdtem porcukrozott sütinek érezni magam négy lefagyott virgáccsal, mikor szóltak, hogy majd' 1 órát késik. Na tessék, mi mondhatunk bármit. De persze, én mindig csak lógni akarok.

Amit ma tanultam:
- az idősebbnek mindig igaza van, akkor is, ha nem, tehát de
- a 2 pulcsi és a 3 zokni nem elég, de inkább égne el, csak ne fagyjak jégcsappá
- fiú és busz után kár futni, majd jön a következő, kivéve ha Majsán laksz
- átfagyott tested meghálálja még a tűzforró mosogatólevet is, vagy kettőt
- az évben meg ne próbáljak többször beteg lenni, mert más megteheti csak én nem
- ha nem vagy gazdag és beképzelt, bújj a lyukba
- ne hagyd ott a suliban a könyveidet, mert megsértődnek és új gazdát keresnek
- ha a nyári emlékekben fürdőzöl tanulás közben, valószínűleg nem megy a fejedbe sem az aktivált komplexumok elmélete, sem a francia forradalom

ez van.

Ha-hó, hát legyen sok!

Kérdem én, a nagy hómennyiséghez gratis téli álom is jár? Napi 25 órához közeledek.:)

Ennek okai között szerepelhet mondjuk a már 1 hete rendületlenül dolgozó betegség-komplexumom is. Tűnj már innen, na!

Most ismét lehetne olyat játszani,amit én szoktam, azaz amit már nem szoktam, hogy az autók szélvédőjére esett hóba mosolygós arcokat és egyéb vidám dolgokat varázsolni ujjal, hogy jó  kedvük legyen, mikor megpillantják. Ez azóta nem áll fenn, mióta Endike felvilágosított, hogy ennek k..vára nem örülnek az emberek, mert amúgy is háborognak a tonnányi fehér micsodán, meg hogy le kell takarítani a szegény autóról. Pedig télen külön szerettem 0. órára bejárni 6-kor, mert akkor a környéken én léphettem először a szűz hóba.

Ahogy már említettem, ledöntött lábamról a betegség, így is hősiesen küzdöttem szerdáig, addig koptattam az iskolapadokat. Így bánta még ezt rajtam kívül 2 közelebbi barátom és a kedvenc tanárnőm. Most sikítozik a lelkiismeretem. Közre játszhatott mondjuk még a sok elszeparált beteg gyerkőc a kórházban kedden, akikhez beköszöntünk, de rájuk nem tudok haragudni, mert egytől egyig imádni valóak voltak. Itt van a szeretetkupacból pár manó (pedomaci sandán mosolyog):

Azonban "betegszünetemben" volt időm megfesteni egy rendelt képet,
ami mese-szerűre sikeredett, mert olyannak is akart lenni:)


Aki teheti, menjen hógolyózni, szánkózni, hóangyalt fetrengeni, hóembert építeni, birkózni és a másik kabátjába havat tömködni! Én most nem mehetek egyenlőre..:(