A csapból is a hó "folyik", mondhatni zúdul szerteszét.
Reggel bosszankodva indultam a várhatóan az órával nemtörődő, leginkább szidalmaktól, mintsem meleggel túlfűtött buszomhoz, azon töprengve, hogy a holnapi napot talán ésszerűbb lenne két teniszütő talphoz való erősítésével indítani. A megálló leginkább egy erődhöz hasonlított, mivel tényleg logikus a havat nem arrébb hányni, hanem masszív combig érő falat emelni a járda peremén és egy kis lukat hagyni neki arra a célra, hogy bebocsátást nyerjek a fagyoskodó várakozók paradicsomába. A kéthetente meghibásodó izé csak nem jött. Már kezdtem porcukrozott sütinek érezni magam négy lefagyott virgáccsal, mikor szóltak, hogy majd' 1 órát késik. Na tessék, mi mondhatunk bármit. De persze, én mindig csak lógni akarok.
Amit ma tanultam:
- az idősebbnek mindig igaza van, akkor is, ha nem, tehát de
- a 2 pulcsi és a 3 zokni nem elég, de inkább égne el, csak ne fagyjak jégcsappá
- fiú és busz után kár futni, majd jön a következő, kivéve ha Majsán laksz
- átfagyott tested meghálálja még a tűzforró mosogatólevet is, vagy kettőt
- az évben meg ne próbáljak többször beteg lenni, mert más megteheti csak én nem
- ha nem vagy gazdag és beképzelt, bújj a lyukba
- ne hagyd ott a suliban a könyveidet, mert megsértődnek és új gazdát keresnek
- ha a nyári emlékekben fürdőzöl tanulás közben, valószínűleg nem megy a fejedbe sem az aktivált komplexumok elmélete, sem a francia forradalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése