Kérdem én, a nagy hómennyiséghez gratis téli álom is jár? Napi 25 órához közeledek.:)
Ennek okai között szerepelhet mondjuk a már 1 hete rendületlenül dolgozó betegség-komplexumom is. Tűnj már innen, na!
Most ismét lehetne olyat játszani,amit én szoktam, azaz amit már nem szoktam, hogy az autók szélvédőjére esett hóba mosolygós arcokat és egyéb vidám dolgokat varázsolni ujjal, hogy jó kedvük legyen, mikor megpillantják. Ez azóta nem áll fenn, mióta Endike felvilágosított, hogy ennek k..vára nem örülnek az emberek, mert amúgy is háborognak a tonnányi fehér micsodán, meg hogy le kell takarítani a szegény autóról. Pedig télen külön szerettem 0. órára bejárni 6-kor, mert akkor a környéken én léphettem először a szűz hóba.
Ahogy már említettem, ledöntött lábamról a betegség, így is hősiesen küzdöttem szerdáig, addig koptattam az iskolapadokat. Így bánta még ezt rajtam kívül 2 közelebbi barátom és a kedvenc tanárnőm. Most sikítozik a lelkiismeretem. Közre játszhatott mondjuk még a sok elszeparált beteg gyerkőc a kórházban kedden, akikhez beköszöntünk, de rájuk nem tudok haragudni, mert egytől egyig imádni valóak voltak. Itt van a szeretetkupacból pár manó (pedomaci sandán mosolyog):
ami mese-szerűre sikeredett, mert olyannak is akart lenni:)
Aki teheti, menjen hógolyózni, szánkózni, hóangyalt fetrengeni, hóembert építeni, birkózni és a másik kabátjába havat tömködni! Én most nem mehetek egyenlőre..:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése