A várva várt

Legalább elméletben rendben vagyok.

Soroló

Tarkó, torok, mellkas, szív, gyomor, ágyék, lábujjak...ebben a sorrendben fut át rajtam a jéghideg borzongás, ha kimondom magamban avagy meghallom nevét. Sosem éreztem még ehhez hasonló, kellemes tévedést.

fuck.

Lesifotó

Imádom őket! Valamiért rólam mindig a legjobbak. Nagy igazság, hogy a beállított képek nem az igazi valódat mutatják. Egy véletlen elkapott, röpke pillanat a legőszintébb. Mint mikor összevillan a szemetek a másodperc töredékére...de ez már egy másik történet.

Tehát most ez a kedvenc képem magamról. Erre is véletlen bukkantunk rá az élménybeszámolóval egybekötött biológiaórán. Leloptam a készítő mappájából és megszerkesztettem, remélem nem leszek érte nagyon megszidva:)

Ez a híres neves TIK, mégpedig az első emelete. Jó lenne már itt lenni, nagyon jó lenne...

Felvillanyozódtam

Hahó! El is felejtettem említeni, milyen romantikus estém volt tegnap. A nagy túrából széttört hátsóféllel hazafele menet rendőrök állítottak meg hátraarcot parancsolva, mire a darun ütyködő manus kezei közül megszökött a vezeték és szikrázva csapódott a talajnak. Mint kiderült, valami helyi vagány megpuszilta a méregrdága autójával a póznát, biztosítva nekünk ezzel egy gyertyafényes éjszakát. Az utcabeli nénik egymásnak kiabálták át félelmeiket az ablakból; persze ez nem a magántulajdonért való aggodalom, vagy hogy Fifikét nem merik levinni sétálni, hanem mert nem láthatják a Csillag Születiket. Szép is az élet Kiskunmajsán.

I've got tooth marks on my heart.

Energiabomba

Ilyen fékezhetetlen jókedv rég kerített hatalmába, mint amiben most is lubickolok szüntelen. Talán a gyönyörű idő teszi, vagy valami különös erő, nem is számít, élvezem. Áprilisban elutazom pár napra a gyönyörű Erdélybe, amire már oly rég vágyom. Jutalom út nekem, túrázással egybekötött "pannuskiélős" kézműveskedés. Tűkön ülök már:) A jövőhéten lesz egy kiállítás a majsai művházban, ahol elismert helyi és környékbeli képzőművészek képeit lehet megcsodálni. Terveztem is, hogy majd bekukkantok, erre szólnak, hogy szíveskedjek bevinni pár képet = ugri-bugri a szobaközepén pannusféle hardcore stílusban kivitelezve. Nem tudom hogy jövök én, tejfölösszájú autodidakta kisfestő az előbb említett gyakorlott művészekhez. Az egy más dolog, hogy össze kell könyörögnöm pár máshol sziporkázó képet, mert ami jobban sikerült, azt kiadtam kezeim közül.

Tegnap Szegeden voltam az Open Forum névre hallgató, Szent-Györgyi Albert 75 évvel ezelőtt átvett Nobel-díjának tiszteletére  rendezett mókán, amire eredetileg 9, közben 8, végül 6 Nobel-díjas tudós érkezett meg teljes valójában. Ez a vicces számsorozat úgy adta magát, hogy 1 lemondta, 1 elaludt, 1 pedig megszökött várost nézni. Ezen kívül egytől egyig bájosak voltak és hihetetlenül büszke voltam 3 évfolyamtársamra, akik angoltudásokat csillogtatva szerepeltek. Igen, angolul ment le mind a 3 óra, kattogott is az agyam az elején, hogy mi a fenét keresek én itt, csak azért vittek el, mert rajzoltam egy Nobeles mappát. Végül meglepően sokat értettem...akarok egy Nobel-díjas humorbomba nagypapit!

Este és ma délelőtt Gerivel voltam, harmónia uralkodik. Gyanús:)

A buszon napozva és énekelve hazafelé felhívtam Endikét, hogy ugyan menjünk már el futni, korizni, bicilkizni vagy akármi, mert a busszal együtt robbanok fel a sok energiafeleslegtől. Szóval most fogom a télformálta hátsófelem és a gondjaimat magam mögött hagyva süvítek a kétkerekű paripán:) Szép délutánt mindenkinek!

Repes

Kellenek olyan pillanatok is, mikor az eszünk szobácskájának ajtaját kulcsra zárjuk, hogy a szívünké kinyílhasson. Persze az előbbi addig fog harcolni, amíg ki nem tör a zárkából, de legalább elmondhatjuk, hogy a szívnek volt önálló pillanata. Még ha csak röpke is.

Persze utána cudar érzés kerít hatalmába.

Vádak.

Szidalmak.

Lelkiismeret.

De egy valaki vidáman jön ki a történetből. Mégpedig az a dobogó valamicsoda a mellkasodban.

Képmutatást is igénybe vennék most:)

Ismét megtaláltak meghívótervezésre:D
Mesés kellett, elég mesés?:) 

A tavaszi estéknél nincs jobb a világon!
De igen, a vékony, színes tavaszi kabátkák :)

Megünnepeltem, hogy meggyógyultam.

Most másféle nyavalya gyötör: a bűntudat!:D

Bújócska

Kicsit melengetően kacagtató. Még inkább hányingerkeltő és már-már azt az érzetet ébreszti bennem, hogy lángba borítanám az egész világot, hogy tüzesen forrjon, hogy legyen még egy Napunk. Huncutul undorító. Véresre karmolnám, még nem esdekel kegyelemért s én szájoncsókolnám. Mindemellett kellemes is. Mint lábatlógatni a pisimeleg folyóba nyáron. Ugyanakkor heves esőzés, szemerkélő cseppes, pusztító vihar, fátyolos zivatar. Émelyítően édes az illata. S ezzel a gondolattal emelkedek el a földtől és ölelek át egy felhőt és facsarok belőle esőt. Körforgás. Villámokat szóró szél. Cseppekben applikált napsütés. Értelmetlen értelem. Két oldala van az eszemnek: egy JÓ és egy ROSSZ. A rossz a nagyobb, mert terjedős. A rajzolás is hülyeség. Sosem az jön, amit akarsz. Írjál inkább. Legtöbbször az jön, amit akarsz. Nem értik? Te érted, az számít. Kint vagyok egy mezőn. Állatok bámulnak. Ostoba mind. A fűszálak is csak a csiklandozáshoz értenek és hogy az ostoba állatok megegyék őket. Az ember is egy állat, olykor a legostobább. És az érzelmeik. Érzelmek, ugyan. Kinek kell az manapság. Váltogatsz kétféle érzelmet az arcodon és elleszel éveken keresztül, mert a kutyát nem fogja érdekelni. Ha sok van belőle, akkor túl érzékenynek, hisztisnek vagy színésznőnek fognak tartani. Magadat minek tartod? Hunyd be a szemed. 

Olyan szorító és ölelő érzés egyszerre. Hideg és meleg. Végelgyengülés lesz a vesztem.

S én vagyok az, aki didergő lényemet sorok közé rejtem.

A bújócska nagymestere vagyok.

Szólhat ez szerelemről, irigységről, bánatról, örömről, hazugságról és bosszúvágyról is akár. Ki hogyan éli meg.

Ha

Jó lenne egy angol név, mondjuk Tiffany. Indítanék egy blogot tifFunny néven, mókás dolgokat firkálnék a plafonra, flash-mobokat rendeznék rágógumiszobor készítésből és átveréseket hajtanék végre gyanútlan embereken, s mindezt lefotóznám/levideóznám. Elméletgyártogatás.

Hegedűs kedd

Okéé. Nézzük, nos még mindig csapnivaló az állapotom, de elmondhatjuk, hogy a zene gyógyít. Ma hasított belém a tudat, hogy idén még kezemben sem volt a hegedű! Össze kell dobnunk Annussal valami villámprodukciót egy előadásra és eddig lövésünkse volt. Aztán a jóöreg jutyúb ismét kisegített, mégpedig ezzel:

Szóval merem remélni, hogy zongorás Anna is benne van, mert a hegedűs Anna a nagy kíváncsiságának köszönhetően már lefülelte az egészet és megy is neki:) Szerintem jó lenne rá egy kis ének is. De neki nem muszáj Annának lennie:)

A másik nagy szerelmem a Coldplay-es hegedűbohóckodás, viszont ehhez kéne még egy hegedűs, az meg nem terem minden bokorban:) Minden esetre hallgatni egy élmény!


Délutáni obszcén kérdés: tettem valaha boldoggá valakit a számmal?
IGEN! Ma. Ez egy csokiból általam kirágott szivecske. Na puszi mindenkinek a remélhetőleg nem lázas pofijára!

Gyógyulási folyamat

A bezártságérzetem drasztikusan megemelkedett 4 nap leforgása alatt. Elmehetnék ugyan sétálni, de a tegnapi séta a dokihoz is fájdalmas és megerőltető volt legyengült szervezetemnek. Bónuszban van még egy rahedli elvégzendő feladatom, amihez úgy érzem, ugyancsak nincs energia. Lesz most egy jó hosszú pihi-időszakom. A délután folyamán igyekszem valami olvashatót pötyögni és talán firkálgatok is némi pannus-világot:)

Mindemellett köszöntöm az immáron facebookról idetévelyedett kispajtásokat is! 1 nap alatt rengetegen avanzsáltatok olvasóimmá, ami rendkívül jól esik és ettől a gyógyulási sebességem is felturbózódott! :)

Megragadnám az alkalmat, hogy közzétegyem még elborult agyú Anita havercsajpajti hasonló jelzővel illetett tegnap nekem címezett videóját, amin ő mindig felderül. Jé, hát én is!:)

Éjjeli problematika

Lelkem mint a majsai cigánysor.


A hangom a kétszer akkorára dagadt mandulám miatt a macskabagolyéra hajaz.
A német projektből pedig ennyi van meg...

Főleg, hogy a Sprache nem sch, de ezt betudhatjuk a későnek és a betegségnek. Taps.

too complicated

nem vicces

MEGNEVETTETSZ, DE NEM VICCES.

A tükör nélküli valóság

Ha egészen a magasba emelkedve szemléljük magunkat, eszünket vesztjük, én mondom. Ehhez ketten kellene legyek. Egy, aki repülve szemlél, és egy, aki lent kullog a való élet agyonunt s ismételt óráiban. Nem ismerem magam. Így jobb? Talán undorodnék magamtól. A szokásaimtól, az érzéseimtől, a a szagomtól, a stílusomtól, a beszédmodoromtól, a vonalvezetéseimtől, attól, ahogyan étkezem, ahogy felhúzom a nadrágot, ahogy eltűnődöm a  mások arcára kiült gondolatmorzsákon, a körmömről lepattogott festéktől, vagy attól, ahogyan az akril színezi be egyáltalán nem egymáshoz illő színskálával, ahogy kilöttyintem a kávét, ahogy az eltűntnek vélt dolgaimat kutatom aggodalmaskodva, a reggeli viselkedésemtől, a tükörképemtől. Ha valóban beletekintek ebbe a varázslattal bíró szerkezetbe, vajon azt látom, amit látni akarok? Amit mások látnak? A tükör hazug. Már csak azért is, mivel felcseréli a dolgok oldalait...a jobb s a bal szerepet vált egy pillanat alatt. Hogy higgyek neki ezután, hogy a szép dolgokat nem teszi csúffá, múlandóvá, nem létezővé? A fentről szemlélt dolgok mások. Az embereknek nincs arcuk, csak a letisztult valóság. Csupán annak, aki néha-néha feltekint reménykedve, hogy valaki a magasban épp őt figyeli és minden tulajdonságával, a szétálló hajszálaival, a lefolyt szemfestékével, a zavarodott gondolataival, makacsságával, a gyűrött szoknyájával és a szívében zajló kegyetlen csatákkal tökéletesen elégedett.

Az egyik

AZ ÁLMOM, HOGY EGYSZER, MIKOR BEKAPCSOLOM A TV-T, A HÍREKBEN NEM MONDANAK SEMMIT.

Miért csak a csúnya dolgokat közlik velünk kora reggel?

Március- képekben, címszavakban

Szofia táblaavató a kórházban

 1 évesek lettünk:)

 Rákattantam a zombis játékra

 És erre a fölsőre is:

Új határidő naplóm

Mondhatni firkafüzetem

Ahogy most festhetek