kedd, március 20, 2012

Repes

Kellenek olyan pillanatok is, mikor az eszünk szobácskájának ajtaját kulcsra zárjuk, hogy a szívünké kinyílhasson. Persze az előbbi addig fog harcolni, amíg ki nem tör a zárkából, de legalább elmondhatjuk, hogy a szívnek volt önálló pillanata. Még ha csak röpke is.
Persze utána cudar érzés kerít hatalmába.
Vádak.
Szidalmak.
Lelkiismeret.
De egy valaki vidáman jön ki a történetből. Mégpedig az a dobogó valamicsoda a mellkasodban.

Képmutatást is igénybe vennék most:)
Ismét megtaláltak meghívótervezésre:D
Mesés kellett, elég mesés?:) 


A tavaszi estéknél nincs jobb a világon!
De igen, a vékony, színes tavaszi kabátkák :)


Megünnepeltem, hogy meggyógyultam.
Most másféle nyavalya gyötör: a bűntudat!:D

Nincsenek megjegyzések: