Azt hittem, megértettem. Hogy felfogtam. De nem tettem. Nem
igazán. Csak a jéghegy csúcsát. A
rózsaszín ködös, mindent elsöprő, féldrágaköves vágyát. Nem jöttem rá, hogy
néha több ez, mint egész. Hogy a teljesség meglehetősen merész ötlet. Mert ezek
azok a felek, melyek kettészakadtak. Nem tudtam. Nem tudok a köztes darabokról.
Egy véres darabról belőled és egy véres darabról belőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése