Versenyfutás az idővel

Persze tegnap mutogattam itt, hogy mekkora hős vagyok a spéci drótos órámmal, meg hogy már küldeni kell, de hogy ilyen hamar, azt még én sem gondoltam. Péntek helyett ma kellett postázni mint kiderült, levél félreértve, agy elszállva. A kezdeti pánikroham után folytatódott ugyan ez, csak nekiálltam a munkanaplónak (mivel azt suliból hazaérve akartam megcsinálni), volt rá kerek 3 órám. 

Nem olyan lett, mint gondoltam, de mindenki nekem futkosott: a fénymásolós Zolibá, igazgatónő, igazgatóhelyettes, meg Ákos. Főleg ő. Van és kész, most már elküldtük. Mondjuk felvetődött az a picinyke kérdés, hogy ez a kis drótos objektum elég hangosan ketyeg és ugyan nem vélik-e bombának a kézbesítés során...

Az idő sosem volt a barátom. Most is jól kitolt velem a gaz.

(homályos képek gyorsan, még küldés előtt)
Most azért ilyen rövid, mert a tavalyi pályázat kiállításán járva elkönyveltem, hogy túl sokat foglalkoztam vele; valaki egy nyomtatott A4-es lapot adott be, mégis bekerült. Hát ez biztosan nincs agyondolgozva, meg kell hagyni...