vasárnap, január 06, 2013

Vallomás

Nem akartam bevallani neki, de lehet, hogy jobban féltem, mint ő. Még egy ember akinek kiadom magam, aki mellett felébredek reggel, akinek az illatától kicsúszik alólam a padló-csak hogy ilyen közhelyes legyek. Az agyam szüntelenül kreálta a kifogásokat, a veszítenivalókat, menekülni akart, de igazából későn kapcsolt. Észrevétlenül szerettem belé.

2 megjegyzés:

legerősebb virágszál írta...

Annyira nagyon szimpatikus vagy, hogy odaáig vagyok a blogodért :D

eper.panni írta...

De aranyos vagy :) Köszönöm! Most már én is rendszeres olvasód vagyok;) Szuper a blogod!