Nem akartam bevallani neki, de lehet, hogy jobban féltem, mint ő. Még egy ember akinek kiadom magam, aki mellett felébredek reggel, akinek az illatától kicsúszik alólam a padló-csak hogy ilyen közhelyes legyek. Az agyam szüntelenül kreálta a kifogásokat, a veszítenivalókat, menekülni akart, de igazából későn kapcsolt. Észrevétlenül szerettem belé.
2 megjegyzés:
Annyira nagyon szimpatikus vagy, hogy odaáig vagyok a blogodért :D
De aranyos vagy :) Köszönöm! Most már én is rendszeres olvasód vagyok;) Szuper a blogod!
Megjegyzés küldése