New Moon.

••• ••• ••• ••• ••• ••• •••   

- Mi a baj? -kérdezte Edward még mindig nyugtalanul, de gyöngéden dörzsölgette a hátamat.
  A karomat a nyaka köré fontam -ugyan, mi a legrosszabb, amit tehet velem? Legfeljebb ellök, gondoltam, és még közelebb simultam hozzá.
  - Nagyon idiótán hangzik, hogy ebben a percben boldog vagyok? - kérdeztem. A hangom kétszer is elcsuklott.

  Nem lökött el. Szorosan odavont jéghideg, márványkemény mellére, olyan szorosan, hogy alig bírtam lélegezni, bár most világosan éreztem, hogy a tüdőm ott van a helyén.

  - Pontosan tudom, mire gondolsz - suttogta. - De van elég okunk, hogy boldogok legyünk, nem? Először is, életben vagyunk.

  - Igen - helyeseltem. - Ez csakugyan jó dolog.

  - És együtt - lehelte. A lélegzetének szédítően édes illata volt. Rábólintottam, bár szerintem neki ez korántsem számít olyan sokat, mint nekem. 

••• ••• ••• ••• ••• ••• •••