Képzeld el.

 Pályázat No.2-es

 Anival suliban. Nemsokáig bírjuk már.

Orsival futás után.

Nem igényel magyarázatot.

Ezúton is elnézést hanyag viselkedésem és vehemens képdobálgatásom által kiváltott esetleges negatív benyomás és ezzel járó szemben történő értékvesztés miatt.
Nagyon soká van. Megkísérlem újból az álomvilágba csöppenést. Kissé reszketeg belső gondolatokkal, mivel mostanában nemszépeket álmodik a pannus. Oka beláthatatlan ideig fellelhetetlen.
Talán a bariszámlálás segít. Vagy a fölöslegkilóké.

Elmaradt finomságok

Anicska szülinapja volt nem rég. 10 napja. Valami személyeset akartam 17 éves kis kacsói közé adagolni, ezért készítettem neki egy képeslapot saját verssel. Könnyes meghatódottság és öröm pozitív visszajelzés volt számomra. Szeretlek, nagylány! :)

(elnézést a rossz minőségért, este fotóztam, szkennerem bemondta az unalmast)

Indultam a guglis pályázaton. 15-öt választanak be, utána neten lehet tovább szavazni. Esélyem nem sok, de ha valami isteni csoda folytán megesik rajtam a zsűri szíve, bennetek nagyon bízom! :)

Ennyit a firkálmányokról!
Pár napja elkezdtem futni, felülésezni, táncolni, ugrálni, pörögni, mindent ami mozgat, csak menjenek le rólam a csúnya, téli kilók. Endikével korizás még mindig a legszórakoztatóbb mozgásforma.

Tegnap Szegeden voltam Geribogyónál. Ritkán látjuk egymást. Nagyon.
Nutelláspalacsinta. Híd, füst, fények, gyertya, tánc.

Jövőhéten irány Németország :) Hiányoznak már a kis német cukorfalatkáim.
Hazajöttömmel együtt kémiaverseny lesz.
Szerdáig másik pályázattal is el kell készülnöm.
Most pedig utazunk mamához visszaszedni az eddig lefutott kilóimat.
Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!:)

Paradoxon

Karjaid közt, édes dallammal fülemben, elmélázva, csendesen álmodom. 
Arról, hogy veled alszom. 

Lépeget-ő

Lépteid szívemen

Változó ütemben

Hangos, s rímtelen

Visszhangzik fülemben

Van mikor dörrenés

Vagy eső-kopogás

Pillangó röppenés

Kiskacsa totyogás

Van az úgy, hogy nappal

És legtöbbször éjjel

Édesgető hanggal

Cincálsz engem széjjel

                          ......○•○......                             

Vágyom rád szüntelen

Vívom a szív-tusát

S te addig lépdeled

Szívemnek ritmusát.

Lámpa fel, lámpa le.

A semmi legmélyének legsötétebb sarka
Mellett kuporog csöndesen egy magam fajta
Elveszett, meggyötört, telhetetlen lélek,
S alig érthetően azt suttogja: félek!
Lámpa fel, lámpa le. Nem bírja a fényt sem.
S halkan mormolja e szót, úgy, hogy alig értsem,
Mert a "lámpa le, lámpa fel" lélek a másik,
Aki több és több vidámságra vágyik.
Élvezi, ha a napfény csillan meg pilláin
S nevetve táncolhat a boldogság szikráin.
De kioltják egymást, mint lúg a maró savat.
Van, hogy a bánat győz, vagy az öröm marad.
Most mindketten közömbösek, kapcsolón a kezük
S a lámpa fényével együtt vesztik el az eszük.
A feszültséget többé nem győzi az égő.

Csak ne ez a kattintás legyen még a végső.

(a mai volt a "tedd tönkre" nap. mindent. magadat is.)

Baracklekvár

Most épp szeretnek odafent, érthetetlen okból kifolyólag, de élvezni élvezem.
Nyelvvizsga pipa, s életem piciny vagonjainak ki-kizökkent kerekeit is sikerült visszatéríteni az (úgy tűnik) helyes útra.
Mókás dolog történt velem. Több mókás dolog történt velem.
Első számú mókás, inkább mesébe illő dolog: van egy hercegem, aki végtelenül romantikus, művészi vénával megáldott, közvetlen, figyelmes és kívánni se mernék jobbat. Gyertya, vers, pezsgő. Egyre nagyobb csokidarab vagy.
A másik, hogy a napokban rábukkantam egy nem is oly régi tárgyra. Jópár bejegyzéssel ezelőtt írtam, hogy beszereztem egy naplót, s kiírom magamból a ronda dolgokat. Sikerült 5 oldalt írni. Hát az olló jó szolgálatot tett, megszabadultam tőlük, s lám, tiszta lap. El is kezdtem megtölteni őket. Hisz "az üres lapban van valami végtelenül tragikus" (még mindig imádom:), először firkálmányokkal, majd lassan versikékkel. Ma különösen jó volt a hazafelé utam a zötyögős buszon. Napfény, zene, napló ölbe, s körmöltem. Egyedül utazni jobb. Vagyis most jobb volt. A vers meg... Ollóm még mindig van.

Mosoly féle kacskaringó

Csak állsz egy vászonnal szemben. Remegő kézzel színeket festesz. Ügyetlen gyermeki kezed és hideg ujjaid bízd rám majd irányítom csendben. Most én leszek az ecset kopott festékes testtel. Úgy érzem egyre biztosabb vagyok benned és egyre bizonytalanabb magamban. De mégis mosoly féle kacskaringót rajzolok a képedre. Most ugye érzed végre a melegséget, mi finoman cirógatja a lelked és csiklandozza a szíved. Félhomályban csillan a tündérpor a beszűrődő fényben és lepereg a festék az elmázolt széleken. Nézz csak magadra, csupa festék az inged, nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen fényed.  Mikor voltam utoljára fény, ami beszökött és elbújt pilláid mögé. Csak egy elveszett pillanat lehetett, amit kitöröltél...

Napfény, gyere vissza!

...a folyós nózit nemszeretjük.

Engem ne emeljen a magasba senki,

ha nem tud addig tartani,

míg tényleg megnövök.

Guggoljon ide mellém,

ki nem csak hallani,

de érteni akar,

hogy közel legyen a szívdobogásunk.

Óda a csokoládéhoz.

Ó, te papírba csomagolt, mennyei édes,
Kinek (az ég áldja meg!) mennyisége véges!
De jól jössz te nékem nyomorult napokon,
Mikor semmi sem tör át felettem csapó habokon.
Endorfin-mennyisége megfáradt testemnek
Tőled származik, s vagy öröme estemnek...
S reggelemnek, delemnek vagy délutáni pillanatban.
Hogy mennyit jelentesz nekem, megjelenik e szavakban.

Lehetsz Te fehér, tej, ropogós,
Marcipánnal töltött, ét vagy mogyorós.
Gyereknek vagy szenvedélye, s felnőtt titkos vágya
És hiába nőtt már be a tökfejem lágya,
Hűséges barátom maradsz a végtelenben,
S ha olvadt formában is, ott lapulsz zsebemben.

(irodalom óra utolsó negyed órácskájában született eme magasztos költemény, de versenybe sem szállhat Babar névre hallgató osztálytársam 'Óda az Audi A5-ös kabrióhoz' című költeményével)


és most vissza németet tanulni. csúnya, rosszkislány vagyok. már megint. még mindig.

Karom

...ma is érdemes volt felkelni.
"Most is szeretni vágyott ez a szív csak megrepedt"-megint.megragasztottam. 
Megragasztották.

Üzemzavar

Agy keresése...töltés...töltés..töltés...HIBA! Agy nem található.

Az ellopott 1 óra

Én tényleg, komolyan tanulni akartam abban az egy órában, de mit tegyek, ha egyszer csak eltűnik, elillan, mint huncut a páragőz a langyos félhomályban? Hát én lennék ennek okozója? Akkor itt bizony nyugtathatom zaklatott lelkem, hogy nem, pannus, most nem te vagy a hibás, mindenről a fránya világegyetem tehet.


P.S.: az egyetlen jó dolog, hogy kiesett 1 óra az életemből, hogy én kifejezetten szeretem átállítani a kismillió órámat, még a kis fehér karórámat is, amelyik egyébként csak akkor jár, ha kedveszottyan. Ilyen hangulatfüggő órája nincs senkinek:)

Hát nem unod még?

Tényleg nem? Valóban? Komolyan? Tudod mit? Én sem. Igazából jókat mosolygok rajtad. Köszönöm, hogy feldobod a napomat! Kár, hogy még mindig nem érted. Nem. Tényleg nem. 


Agymenés, szívszakadás, s ugyanez, csak hangszalaggal. Napsütéses tavasz van. Ébredeznek bennem az alvó gondolatok, friss, fiatal, erővel teli vagyok! Éljen a tavasz.

Eper tea felett cukorral vagy mézzel.
Hogy is tudsz létezni? Nem fogom fel ésszel…
Remegő szívem piciny, vézna karjai
Próbálják tekinteted biztos „kézben tartani”.
Lelked apró rezdüléseit megtanulom olvasni e kódon,
S te légy parazita és élősködj rajtam heterotróf módon. :P
/G-nek P-től./

A harisnyás rózsa

VIRUL A SZÍVEM
VIRUL  A   TÁJ
a szoknyám libben
GÖRBÜL A SZÁJ
*(felfele)

Nem kellenek ide már szavak, se jelek

...csak ne lennének közöttünk kilóméterek.

Szívem sütijének legnagyobb csokidarabja

Flakonfiúnak és türcsilánynak ma jónapja volt :)

"Megjött a régen várt tavasz, kezdődhet egy mégújabb szakasz"

Dobál az éj s a labdája vagyok

...ennél nagyobb fejetlenség már csak önmagamban lehet.

Itt benn, kukucs, a sötétben.

...és a héten vége. Azt hiszem. ITT nézheted meg a kiállítást :)

Szerelem szívemet

...a szemed kicsapta a biztosítékot.

Olykor sírni tudnék. És meg is teszem. Örömtől, bánattól; behatárolhatatlan. Beleveszek a részletekbe, holott elsiklok a lényeg felett. Hangod visszhangzik a fülemben. Nem ismersz? Nem ismerlek? Tényleg nem. Vagy annyira jól, hogy úgy tűnik, mégsem. Mintha valahol találkoztunk volna már. Igen, álmomban. Még réges-régen.
Megbolondulok.








Köszönöm a nőnapi virágot! Ilyen szép rózsám még sosem volt. Vigyázni fogok rá, megígérem. Hiszen "felelős vagyok a rózsámért".

Az eltűnt kiállítás és a boldog beteg pannus története

Még mindig makacs, önfejű, másokra nemhallgató, bolygót tévesztett lány.
De én túléltem és átharcoltam a délelőttöt, csak hogy a délutánom jó lehessen. Jó is lett :)
P.S. : érdekes arcom van a vécécsésze fátyolos vizének tükröződésében.

Eközben egyik percről a másikra eltűnt az aulából a kiállításom.
Gondolatok: az első lehetőség, hogy megunták és egy másik lelkes diáktársam kapott lehetőséget képeinek bemutatására. A második, hogy kíváncsi ufok szálltak le egyenesen az iskola tetejére, felszippantották csészealjukba az egész kócerájt, különleges gépezetekkel elemzik, aztán felszeletelik apró darabkákra alátétnek a 98%-os instant zöldkávéjukhoz. És mérges vagyok, mert a képek negyede már nem hozzám tartozik, és félek mit kapok érte. Igen, biztos a második variáció történt.

te

Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.
:)

Epertea.

Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?

Lélekmelengető

Holnaptól megnyitja kapuit a Bibó aulájában a pannus-tárlat.
Kaptok könyvjelzőket is, hogy örüljön a cukipici zabálnivaló fejetek!

...ugyan még nincs tavasz, a szívedben már lehet :)

- Minek írsz nekem?

- Ja, nem is igazán neked írok, inkább csak úgy leírtam, hogy mi mindent szeretnék csinálni veled…

…piknikezni, elaludni délben egy folyóparton, barackot enni, rákot enni, kiflit enni, meg összeragadt rizst, úszni, táncolni, cipőt venni, fehérneműt válogatni, parfümöt venni, újságot olvasni, kirakatokat nézni, metrózni, megnézni, hány óra, visszalökdösni a helyedre, ha középen fekszel, kiteregetni, elmenni az Operába, meg Bayreuthba, Bécsbe, bevásárolni, szupermarketbe menni, kertben sütögetni, bosszankodni, hogy nem vettél faszenet, egyszerre fogat mosni veled, alsógatyát venni neked, lenyírni a füvet, a vállad fölött beleolvasni az újságodba, rád szólni, hogy ne egyél annyi sós mogyorót, ellátogatni a Loire - vidék borpincéibe vagy a Hunter Valley pincéibe, hülyéskedni, hangoskodni, szedret szedni, főzőcskézni, száriba öltözni, kertészkedni, felébreszteni, mert már megint horkolsz, elmenni az állatkertbe, a bolhapiacra, dalokat énekelni neked, leszokni a cigiről, vackokat venni, olyasmit, amire nincs is szükségünk, fagyit enni, bámulni az embereket, legyőzni téged sakkban, jazzt hallgatni, reggae-t, mambót táncolni meg cha-cha-chát, unatkozni, jelenetet rendezni, duzzogni, nevetni, az ujjam köré csavarni, keresni egy olyan házat, ahonnan a tehenekre látni, szemérmetlenül megpakolni a bevásárlókocsit, átfesteni a plafont, függönyt varrni, órákig beszélgetni az asztalnál mindenféle érdekes emberekkel, megnézni az összes régi filmet, újra felhívni téged, kemény dolgokat vágni a fejedhez, megtanítani téged kötni, kötni neked egy sálat, lefejteni az egész rémséget, befogadni cicákat, kutyákat, papagájt, elefántot, biciklit bérelni, aztán nem is használni, ott maradni a kunyhóban, újraolvasni nagyanyám ponyvaregényeit, újra megnézni a Suzy-féle ruhákat, margaritát iszogatni az árnyékban, csalni, megtanulni, hogyan kell rendesen használni a vasalót, kihajítani a vasalót az ablakon, énekelni az esőben, lerészegedni, elmondani a teljes igazságot, aztán visszagondolni arra hogy a teljes igazságot sose jó elmondani, hallgatni téged, nyújtani a kezem, hogy fogd meg, megkeresni a vasalómat, figyelni az ének szövegére, beállítani az ébresztőórát, megállni futás közben, levinni a szemetet, megkérdezni, hogy szeretsz-e még, beszélgetni a szomszédasszonnyal, elmesélni, hogy telt a gyerekkorom Bahrein-ben, hogy milyen gyűrűket hordott a dadusom, elmesélni, hogy milyen a henna illata, meg az ámbragolyócskáé, tunkolni, felcímkézni a lekvárosüvegeket, mindent a nulláról kezdeni…

Agyhalál

TŐLED KAPTAM AZ ELSŐ JÉGHEGYET

MÁS, MINT A NŐT ÉN ÚGY CSERÉLHETEK

TENGERT, ÉGHAJLATOT VAGY ÁLMOT

DE EGYET NEM VÁLTHATOK VILÁGOT

Szeretnék kapni egy szép levelet..

,,lyen bolond időket élünk!
Nem úgy van már, mint egykoron.
Ma már egymással nem beszélünk,
Csak pittyegünk a gombokon.
Van, aki társaságban pittyeg,
A jómodorra hányva fittyet,
Van, aki míg a buszon ül,
Van, aki otthon, egyedül,
Két óra közt a nagyszünetben,
Vagy míg a kántor orgonál,
Vagy míg a boltban sorban áll,
Vagy míg a krumpli még sületlen,
És nincs a hamburger se kész,
Ő addig egyet nyomkorász.

Bolond idő, bolond szokások…
Majd elfelejtjük őket, és
Jönnek helyettük újra mások,
Akár a szépbetűvetést,
Az ember ily furát ma hol lát?
Ki mártja még tintába tollát,
Időz el hosszan egy betűn,
Hogy ívét visszaadja hűn?
Egyáltalán írott levélben
Ki az, ki még eszmét cserél?
Manapság ritkán jön levél,
Pedig a postaláda régen
Minden nap újra tele lett.
Hol vannak most a levelek?"

/Varró Dániel/