...hogy kibírom az év e csekély időszakát papírzsepik és félóránkénti lázmérés nélkül.
Naiv Pannus.
Eljött a december is. Közel s távol sehol a fehérség és kicsit sincs olyan érzésem, mintha valamelyest, akár kis mértékben is beköszöntött volna a tél. Szürke, borongós, szeles idők járnak. A karácsonyi ajándékok javarészt pedig már javában készenállnak.
A tavaszi mandulagyuszis-maratonkorszakom is eléggé úgy tűnik hogy sietősre vette a figurát. Pár napig nem boldogítom az osztálytársaimat.
A nővérem újból kórházba került és már nem engedik ki. Talán egy héten belül már meg is lesz a pöttömbaba. Tényleg azt hiszi, hogy ő a Télapó:)
Úgy érzem, hogy mostanság semmi sem úgy alakul, ahogy kéne. Valójában nagyon sokszor tűnik így. Csak én vagyok így vele?
...talán az egyetlen vidám dolog az volt mostanság, mikor hazafelé jövet a túloldalba megállt egy rendőrautó, kinyitották az ajtaját és max hangerőn ordított belőle a 'Hey macarena'.
Valahogy nem bírtam ki halk kuncogás nélkül...
2 megjegyzés:
én meg akkor lennék boldog, ha rendőrautóból ordítana mondjuk a fegyelmező részleg, és bent meg a hátsó ülésen épp agyabugyálnak egy cigóót :D
Vérbeli Coni-meglátás:)
Megjegyzés küldése