Ambíciók

Ha nagy leszek, egy vidám, karkötős, színesszoknyás pszichológus leszek, aki nyit egy cukrászdát egy vidámpark és egy zeneiskola sarkán. A bútorok üvegből lesznek, melyet csokoládéöntettel töltök meg és bárki csapolhat belőle kedve szerint, ha arra fáj a foga. Ha nekem úgy tartja kedvem, oda viszem be a magányos, gondokkal teli lelkeket és a saját festményeimet mutogatom majd fel nekik fekete tintapacák helyett. Ha nekem lesz kedvem, én iszok a csokiból. Ha kedvem szottyan, még meg is fürdök benne. Lesz egy zöld bogaram és azzal furikázom majd minden szombaton a közeli kispatakhoz piknikezni. Ha meguntam, hazamegyek a 122. emeleti szobácskába és a felhőkkel hálok. Ha kedvemtartja, csak kihajolok a szivecske alakú ablakomon, amit színes kisvirágos függöny keretez és harapok egyet az édes vattacukorból.

Kedvem szottyanhatna talán észhez térni is már, úgy szépen, lassacskán.