Nem tudom mit kell ilyenkor kezdeni magammal. Fogalmam sincs, mi a következő lépés. Jobbra, balra, előre 2-t, hátra 3-at. Nem vagyok tapasztalt. Nem vagyok jós. Van egy dobókockám. Először 6-ost dobtam. Aztán 1-et. És úgytűnik, az életem is csak ezt a két számot ismeri, mivel vagy a plafonon vagyok, vagy a földön. Szélsőségek. Csak a föld alatt ne legyek még.
Mit lehet még kezdeni a dobókockával? Volt már, hogy kampót szúrtam bele és medál lett belőle; volt hogy kifestettem minden oldalát más-más színűre; többet felfűztem és karkötő is lett. A sorsom a kezem(b)en van? Talán. (és ez a legfájóbb szó nekem a bárcsak mellett) Mit lehet még kezdeni egy dobókockával? Elhajítani a sunyiba és reménykedni, hátha kobakon talál. (Vigyázz, nagyot tudok dobni!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése