hétfő, szeptember 13, 2010

Mi van veletek? Mi van velem?

Mindenki szenved. Mindenki világgá akar menni. Mindenki halni készül...
Elfutni a problémák elöl. Hát ez az észszerű viselkedés? Én nem tudok gyorsan futni. Ezért meg kellett tanulnom repülni...és felülkerekedni a dolgokon. Előbb-utóbb szembekerülsz a sorsoddal, kifáradsz a nagy hajszában és ő adja a nagyobb pofont. Ha ez bekövetkezik, ott a b) terv. Felállni és legközelebb okulni a hibákból. Bár valaki ezt külön élvezi, mert szeret elidőzni a padlón várva, hogy mások felkaparják onnan.
Mindenki egyedi. De ugyanakkor senki sem az. Nem állítom magamról, hogy különleges vagyok, sem hogy olyan tudással bírok, amelyel több lennék másoknál. És te sem vagy különleges. Nézz körbe. Számtalan olyan embert találsz mint te. Talán ők lesznek a legjobb barátaid. Nem vagy egyedi. Főleg ha mindenáron a másik bőrébe akarsz bújni. Nem férsz bele, hát nem érted?! Az nem te vagy. Csak az akarsz lenni...azzal akarsz valaki lenni, hogy senki vagy? Örülök. Pedig én másnak gondoltalak.
Én is elkezdhetnék most nyavalyogni, hogy semmi sem úgy alakul, ahogy szeretném. Hogy majd' megőrülök, annyifelé áll a fejem. A némettől, a matektól, a hegedüléstől, hogy kihasználnak, vagy jobb esetben: tesznek rám magasról az emberek. És? Jobb lesz tőle? Megváltozik? Könnyebb lesz?? Akkor meg? Szedd már össze magad és tekints előre! Mindig az a bugyuta önsajnáltatás. Ha meg annyira szeretnél...menjél világgá.